Az álmaink az ébrenléti életünk érzelmi eseményeit dolgozzák fel és specifikus képekkel reprezentálnak egy-egy absztrakt fogalmat. Ha az álmodó rá tud érezni, hogy ezek a képek mily módon metaforák az ébrenléti élete aspektusaira, akkor új jelentéstartalmak születhetnek, mert új módokon tekinthet rá egymással látszólag össze nem függő dolgok kapcsolatára. 

Ez a módszer nem keverendő össze az “álomfejtéssel”; nem intellektuális találgatásról van szó, hanem érzelmi-gondolati-vizualizációs gyakorlatról.

Mindannyiunkban élnek kognitív torzítások. Ez azt jelenti, hogy van egy hajlamunk arra, hogy olyannak lássuk a dolgokat amilyennek hisszük őket, vagy olyannak, amilyenek akarjuk, hogy legyenek. Gyakran vonunk le olyan következtetéseket, amelyek azt erősítik, amit már eleve gondolunk. A valódi érzelmeinket gyakran nehéz elfogadni vagy felismerni, de az álomban ténylegesen láthatjuk és tapasztalhatjuk a személyiségünk egy-egy olyan aspektusát vagy viselkedésünket, ami nem egyezik meg azzal, mint ahogy látjuk magunkat, vagy amilyenek lenni szeretnénk.

Az álmaink ignorálják a tabukat és nem szűrik meg, hogy mi racionális vagy morális ezért megmutathatják, hogy mi az, amit letagadunk vagy megracionalizálunk. Ez lehetővé teszi, hogy felfedezzünk olyan bennünk rejtőző dolgokat, amelyek akadályozzák az aggodalmaink megoldását vagy a céljaink elérését. Ezek a dolgok lehetnek például időt múlt hiedelmek, amelyekkel nem is vagyunk tisztában vagy lehetnek élethelyzeteink tényleges őszinte ábrázolásai vagy elfojtott dolgok is. Az álmainkban a valós érzelmeinket nem szűri meg a belső erkölcsbíró, a védelmi mechanizmusunk (az egónk). 

Az álom munka sok “Aha!” pillanatot hozhat el számunkra. A felismerések hatására képessé válunk a változásra, tisztába kerülünk azzal, amin dolgozhatunk.